6. Istenszéke

Túrainfók:

Túravezetők:

Ősz István-Béla

Ősz István-Béla

Basa Emese

Basa Emese

Basa Attila

Basa Attila

Nagy Zoltán

Leírás:

„Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé.”

Wass Albert: A Funtineli boszorkány (regényrészlet)

A Maros völgyén felfele haladva Szászrégentől Déda irányába egy látványos, trapéz formájú, sziklákkal szegélyezett alakzatot láthatunk előbb az országút, majd közelebb érve a környező dombok fölött a Kelemen-havasok előterében. A Keleti-Kárpátok legkiterjedtebb vulkáni eredetű hegységének és az egész Maros völgy térségének legismertebb célpontja a Kelemen-havasok délnyugati részének messziről szembetűnő, jellegzetesen lapos tetejű magaslata, az Istenszéke (1381 m). Ez a szelektív erózió által kialakult andezit-bástya hatalmas székhez hasonló formájáról kapta nevét. Sziklaszirtjei a Maros mentére, valamint a Kelemen- és Görgényi-havasok bérceire kitűnő kilátást biztosítanak, a különös szépségű hely sokakat késztetett írásra, többek közt olyan kiváló írókat és költőket, mint Wass Albert vagy Áprily Lajos.

Az Istenszéke ma természetvédelmi terület, a Kelemen-Görgényi Natura 2000-es környezetvédelmi terület része. Az itt élő növény és állatvilág, illetve ezek élőhelyének védelméhez szükséges a táj jelenlegi állapotának megőrzése is.

Autóbuszunkról Dédabisztrán szállunk le, ahol a főút mellett épült vendéglő közeléből kerítések közt vezető keskeny ösvényen indulunk el, mely egy mezőt keresztezve a Medvés-tető déli hegylábán kaptat felfele. A kék sávjelzéseket követve hamarosan egy hatalmas szikla mellett kapaszkodunk, amelyre érdemes kilépni egy szusszanás erejéig, hogy megcsodáljuk az elénk táruló Maros völgyét a települések sorával Szászrégen irányába, és Dédabisztrától felfele a folyó hegyek közé ékelt szorosát, azaz a „Maros áttörést”, valamint a túlsó parton a Görgényi-havasokat a Szászpad kimagasló csúcsával. A sziklától jókora páfrányokkal benőtt meredek oldalon kanyargunk a jelzések mentén, amíg el nem érjük az erdőt. A Medvés-tető hosszú, tisztásokkal tarkított, váltakozó magasságú gerincén haladunk tovább, s az egyik kiterjedtebb tisztásról feltűnik előttünk – igaz, egyelőre meglehetősen távol – az Istenszéke lapos, erdős csúcsa, a keleti és nyugati szikláival. Rövid pihenő után folytatjuk utunkat, majd jobb oldalt kilépünk egy kilátóponthoz, ahonnan az alattunk húzódó Galonya völgyét tekinthetjük meg. Ezután hamarosan egy egyre inkább beerdősödő tisztásra érünk, ahol baloldalról a Bisztra-patak völgyéből feljövő Utas-pataki (Wass Albert leírásában Urszu-patak), kék háromszög jelzéssel ellátott ösvény torkollik útvonalunkba. Ezt magunk mögött hagyva már többnyire erdős gerincen kaptatunk egyre meredekebben. Végül a terep sziklásabbá válik, majd néhány kanyar után egy fenyvessel borított laposabb részen megérkezünk az Istenszéke Természetvédelmi Terület déli információs táblájához. Itt egyelőre búcsút veszünk a kék sávjelzésektől és egy piros pontjelzéses keskeny ösvényen kimegyünk a „Szék” keleti szikláihoz.

Miközben kipihenjük fáradalmainkat megcsodálhatjuk a tiszta időben elénk táruló kilátást. Lábaink alatt a Marosba siető Galonya völgyére tekinthetünk, északkeleten viszont a Kelemen-havasok főgerincének csúcsai zárják a láthatárt, az onnan kiinduló mellékgerincek hosszan lejtenek a Marosig, melynek a szemben levő oldalán a Görgényi-havasok északi része tárul elénk teljes pompájában. Ha szerencsénk van a távolban a Gyergyói-havasok, a Hagymás-hegység, valamint a Csalhó jellegzetes alakja is feltűnik.

A piros pontok mentén kijutunk az Istenszéke déli részének tisztására, elhaladunk a forrás mellett (figyelem: a gyenge vízhozam miatt nyaranta kiszárad, vagy a gyakori használattól ihatatlanná válik, ezért nem kell számítani rá) és felmegyünk a leglátogatottabb nyugati sziklákhoz. Innen a Bisztra völgyére és környékére láthatunk, délen a Görgényi-havasok magaslataira, de tiszta időben a Maros mentén távol Szászrégen, sőt Marosvásárhely térségére is.

Nagyobb pihenő után a kék sávjelzések mentén indulunk északi irányba, majd nemsokára rátérünk az ugyancsak kék pontjelzésekre, melyek a Hidas-patak nyugat felé meredeken ereszkedő ösvényén vezetnek, mindvégig erdőben. A helyenként fakitermelés nyomait mutató völgyön ösvényünk több mellékpatakot keresztez. A hegynek ez az oldala szinte egész nap árnyékban marad, s ez kellemesebbé teheti utunkat nyári kánikulában is. Felvezető utunkhoz képest meglehetősen rövid, mintegy 5 kilométernyi ereszkedés után érünk le a Bisztra völgyében várakozó autóbuszunkhoz. (Kocsis András, Ősz István-Béla)

Túrainfók:

Térkép/magassággörbe: