7. Wass Albert-túra

Túrainfók:

Túravezetők:

Német Levente

Német Levente

Dézsi Eleonóra

Dézsi Eleonóra

Kiss Zsuzsanna

Kiss Zsuzsanna

Leírás:

„Amikor kimondom ezt a szót, hogy “Erdély”,
ebben benne van minden: a szívem, a lelkem,
az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam,
vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig.
Véremben van.”

Wass Albert

Déda és Maroshévíz között, a Maros szorosában utazva vajon hányan gondolnak arra, hogy itt világritkaságnak számító rönklenyomatbarlangok találhatók, vagy hogy a szoros egyik ékességének számító Szerecsen-sziklákhoz közelmúltbeli, II. világháborús történelmi események fűződnek? Látogassunk hát el ide, és kössük össze ezeket a helyeket a Wass Albert híres regényéből ismert Funtinel-mezővel és környezetével egy különös hangulatot idéző túra keretén belül. A Kelemen- és Görgényi-havasok vidékét felidéző írások közül kiemelkednek Wass Albert múlt század folyamán írt regényei, melyeket akár térképpel a kezünkben olvashatunk, megkeresve és rátalálva a cselekmények helyszíneire. A természeti táj bemutatása, az erdő, a havas szépségének ecsetelése nála annyi átéléssel jelenik meg, hogy az apróbb részletekre is odafigyelő leírását olvasva szinte magunk előtt látjuk a vidéket, annak állattartó, pásztorkodó és fakitermelést űző népével.

Tiszta időben a Maros mentén közelítve már messziről feltűnik a Kelemen- és Görgényi-havasok kontűrje, hogy aztán a szalárdi kanyarhoz érkezve, az út fölé magasló Szerecsen-sziklák látványában gyönyörködhessünk, melyeknek, ha szerencsénk van, a felkelő nap fénye biztosít kellő megvilágítást. Túránk közvetlenül a csorgó fölött kezdődik a rendkívül meredek hegyoldalon. Hamarosan függőleges sziklafal mellé érünk, amelyben – bár ösvényünkről nem látható – egy rönklenyomatbarlang vagy népiesen „fatörzsbarlang” található. Az odajutás a terep meredeksége miatt veszélyes, különösen nedves esős időben. Ez egy henger alakú, kettéágazó és elkeskenyedő üreg, amely mint egy szobrász művének negatívja, úgy adja ki a hajdani jókora meretű fa alakját. A Maros szorosa mentén több helyen, de különösen Andronyásza és Palotailva környékén találhatók e barlangok, melyek a vulkáni eredetű üledékes kőzetbe ágyazódott fák nyomán keletkeztek. Ezek a fatörzsek idővel elkorhadtak, szétmálltak és helyükön üreges lenyomatok maradtak.

A sziklafal mellett meredeken kapaszkodunk tovább az ösvényen, ahol egyelőre komoly odafigyelést igényel minden lépés. Ehhez képest fennebb, a simább szakaszokon szinte élvezetnek érzékeljük az előrehaladást, és hamarosan kiérünk a Szerecsen-sziklákra, ahonnan pazar látványként tárul elénk a lábaink alatt kanyargó Maros völgye a szemben magasló Görgényi-havasok gerincei által övezett Szalárd völgyével. Boldog békeidőket élve talán meglepően hat számunkra a sziklaperemek mögött húzódó, jól kiépített lövészárokrendszer, sziklába vésett korabeli lőszerraktárral és menedékhellyekkel, amelyek a természet mai nyugalmával ellentétben egy másik „világra” emlékeztetnek, arra, hogy a II. világháború végén –1944 szeptemberének utolsó napjaitól október 8-ig – piciny honvédcsapat igyekezett hazánk e természetes védőbástyájáról a sokszoros orosz túlerőt feltartóztatni. Ha a hátország el nem esik időközben, lehet, sikerrel helytálltak volna még, de miután Marosvásárhelyt bevették a támadó szövetséges csapatok, nem volt már mit védeni innen és bekerítésüket elkerülendő hátrálni kényszerültek, követni az egyre távolodó frontvonalat honunk természetadta védőfalától, a Kárpátoktól.

Túránk következő szakaszát kényelmes erdei sétának is nevezhetnénk, majd egy tisztást elérve elhagyjuk nyugat felé vezető ösvényünket és felkaptatunk a gerinc erdővel övezett legelőjére, ahonnan már nem csupán a Görgényi-, de a Kelemen-havasok hegyhátaira is ráláthatunk. A gerincen folytatjuk utunkat északkelet felé, miközben még az erdőbe jutásunk előtt csatlakozik hozzánk a Szalárdról induló sárga pontjelzés is. Az erdőben a jelzések mentén haladva egy idő után baloldalt egy kis patak csörgedezik mellettünk, amely esős időben vizes-sáros mellékével megnehezítheti túránkat, viszont hamarosan kilépünk a Páfrányos-mezőre, ahonnan már láthatjuk a Szerecsen-tetőn álló telefontornyot is.

Kiterjedt, szinte összefüggő havasi legelők jellemzik a Páfrányos- és Funtinel-mezők vidékét, melyeknek hangulatához – amint azt Wass Albert találóan leírta – hozzátartoznak az esztenák, a nyári szállások, a kolompolás és a kutyaugatás hangja. A Funtinel-mező dús füvén lépkedve, a híres regény harmadik kötete nyomán az elénk táruló látványba már-már beleképzeljük Nuca, a funtineli boszorkány kunyhóját, aki a hozzá közeledő férfiak végzetét jelentette, ugyanis rövid időn belül mindenikük a halállal randevúzott… A Funtinel-mezőn akár földrajzórát is tarthatnánk, amíg a fák árnyékának egyre hosszabbra nyúlása mellett a délutáni fényben felejthetetlen látványként tárul elénk a Kelemen-havasok számtalan mellékgerince fel egészen az északi láthatárt alkotó zord bércekig, melyek a főgerinc sorjázó csúcsait jelentik a Kisbesztercétől a Rekettyés-tetőig.

Funtineli sétánkról a mezőt átszelő Páfrányos-patak menti útra ereszkedünk, amely az erdőben vezető Funtinel-, azaz Kutas-patakot követő útba torkollik s ez utóbbin végül leérünk Palotailva Kutaspatak falurészébe.

Szükséges felszerelés: túrabakancs, esőköpeny, élelem és ivóvíz. Vizet szükség esetén gyalogtúránk kiindulópontjánál, a szalárdi csorgónál tölthetünk. (Kocsis András, Német József Levente)

Túrainfók:

Térkép/magassággörbe: