25. Honismereti-túra a Nyárádmentén

,,Bekecs alatt Nyárád tere’’

„Olyan Nyárádmenti áldott-emlékű tájék,
jólesik állani halmidon.’’

(Petres Kálmán)

Valahányszor átrobogok az ismerős tájon, avagy megállok egy kicsi faluban, bekopogok rég nem látott rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz, végigsimogat a Szülőföld. „Szerető simogatása alatt megelevenednek az utcák, terek, templomok, a folyó hídjai, a régi házak, kertek, a múlt, amelyre a jelen épült…” (Reményik). Hiszem, hogy mindnyájunk lelkében ott él egy talán elfeledett, netán eltemetett, de álmainkban ezerszer is visszatérő múltunkat dédelgető Szülőföld. Van-e kedvesebb, szebb hely ennél?! Hadd mutassam be néhány sorban, képben az én Szülőföldem!

Száz kilométeres körútra hívlak a Bekecsaljára, pontosabban a Felső- és Közép- Nyárád-mentére. De még indulás előtt egy kis „helyszínrajz”:

A Bekecs a Görgényi-havasok különálló része, amelytől a Szakadát-nyereg választja el, legmagasabb pontja 1080 m. ,,A Bekecs az Marosszéknek, mi a Hargita Udvarhelyszéknek, mi a Nemere Háromszéknek…”- írja Orbán Balázs.

A Bekecsalja földrajzi és néprajzi tájegység, mely magába foglalja a Kis- és Nagy-Nyárád felső és középső szakaszát, valamint a Kis-Küküllő felső folyásának vidékét. Lakossága főleg földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, és ma is ebből tengeti életét. A népviselete más székelyföldi viseleteknél gazdagabb díszítésű. Különlegessé teszi az egyedi zsinórozás.

A Nyárád a Maros középső szakaszának egyik jelentős bal oldali mellékfolyója. A Görgényi-havasokban, a Mező-havas alól fakadó Kis- és Nagy-Ág Vármezőnél egyesülve tovább Nagy-Nyárád néven siet a Marosba. Ám még mielőtt odaérne, Szeredában magához öleli a Bekecsről ide igyekvő kistestvérét is. A Nyárád Orbán Balázs szerint ,,az egyedüli székelyföldi folyóink között, mely eredetétől fogva a Marosba szakadásáig, mindenütt székely partokat mos és termékenyít, mely a Székelyföldnek ugyan legkisebb, de legragaszkodóbb folyója“.

A Nyárád-mente a történelmi Marosszékhez tartozik. E vidék Erdély legsűrűbben lakott területe, hisz a szőke Nyárád alig 80 km hosszú völgyének majdnem 70 települését mint gyöngysort fűzi össze.

Nos, e rövid bevezető után, induljunk útnak. A Sóvidéket elhagyva, a Nagy-Nyárád felső terére érünk, melyet Szentföldnek is nevezünk.

Kissé félreesik a főúttól Vármező, de említésre érdemes turisztikai központ, mely egyre inkább üdülőfalu jelleget kap. Nevét a Nagy-Nyárád két ágának találkozásánál, a Vár-hegy előterében elterülő egykori mezőről kapta (Vár-mezeje). A vár alatti mezőn Bornemissza József báró a XVIII. század elején egy kis kápolnát építtetett. A hagyomány úgy tudja, hogy a pálosoké volt e kápolna egy kolostorral. Ma itt van az ország legnagyobb pisztrángtenyészete. Évente szeptember végén nemzetközileg elismert Hőlégballon Parádét tartanak.

Az első település, ahol rövid megállót tervezünk: NYÁRÁDREMETE. 200 éves templomának szentélyében gyönyörű feszület található, amelyet a reformáció idején a marosvásárhelyi Vártemplomból menekítettek ide. A szenvedő Jézust ábrázoló feszület a kutatások szerint a német Veit Stoss  alkotása 1486-ból.

A falu központjában áll egy andezitből 1896-ban készült emlékmű, mellyel Magyarország ezeréves fennállásának állítottak emléket a helybeliek. Felújitották, kiegészítették a millecentenárium alkalmával. Ekkor került rá a fehérmárványból készült magyar címer és egy „1100 éve itt vagyunk” feliratú márványtábla.

• Itt született dr.Nyulas Ferenc (1758- Kolozsvár, 1808) magyar orvos, kémikus. Ő volt a magyar kémiai szaknyelv (pl. sav, tégely, folyadék, lombik) egyik első megalapozója.

• Itt töltötte gyermekkorát Kovács Apollónia (Vulkán 1926 – Budakalász, 2012) Kossuth-díjas magyar előadóművész, népdalénekes, színésznő.

Továbbhaladva a  nyárádmenti „Szentföld” központjába érünk. MIKHÁZA a ferences kolostoráról és műemlék templomáról híres. A 17. században épült templomot Szent István tiszteletére szentelték, és olyan értékes kincseket rejt, mint a máriazelli főoltárkép vagy a Szent István korából származó keresztelő medence. Boszniából jött ferencesek telepedtek itt le, ők építették fel a település első kolostorát. A szerzeteseket 1666-ban elűzték, az időközben lepusztult kolostorukat Kájoni János (1629-1687) ferences szerzetes építtette újra.  Az építkezést 1678-ban fejezték be. Ez a kolostor volt a marosvásárhelyi katolikus gimnázium őse (1785-ben helyezték át). Könyvtára mintegy 4000 kötetet számlált. A templomban és a templom alatt kettős sírboltban szerzetesek valamint a templomot és rendházat támogató nemesi családok (Bornemisza, Petki, Zichy, Teleki, Lázár) tagjai alusszák örök álmukat.

„Kis falu nagy múlttal, székelységét közel negyven gyalog- és galambbúgos kapuval őrzi.” – írja Lokodi Imre. Itt állt a legrégebbi hiteles székelykapu, melyet nem csak leírásokból ismerünk, hanem Szinte Gábor 1901-ben fényképen is megörökített. 1673-ban készült, ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található.

A falu határában egykor római castrum állt, melyet a mai napig Palotának hívnak. Az évek óta folyó ásatások helyszínén a feltárásokról, a föld mélyéből előkerült leletekről, épületmaradványokról, nyílhegyekről, használati tárgyakról, a római szokásokról mesélnek a nyaranta itt „áskálódó” régészek. A leletekből állandó kiállítást rendeztek be.

Itt vezetett Parajdról a középkori só útja, mely néhol egybeesik a Csíksomlyóba vezető Mária-zarándokúttal.

Mikházán született:

• Kacsó Sándor  (1901- Kolozsvár, 1984) író, szerkesztő, közíró, tanulmányíró.

• Széllyes Sándor (1932 – Marosvásárhely, 2006)  rímfaragó, népdalénekes, „humorban gazdag székely góbé”. Az ő nevét viseli a Csűrszínház, hol minden nyáron gazdag kulturális rendezvényeket szerveznek.

Utazásunkat egy dombokkal körülzárt völgyben folytatjuk, hol ma is puszta kéz teremti a mindennapi kenyeret, s talán legtisztábban cseng a szó, él a dal, a néptánc. A falu neve is már sok mindent elárul: JOBBÁGYTELKE. Lakói – a hagyomány szerint – hajdan görgényi várjobbágyok voltak. Ez népviseletükön is meglátszik: sok eltérést mutat szín-, anyag- és formavilágában, díszítőelemeinek cifraságában más székelyföldi, és ezen belül a nyárádmenti települések viseletéhez viszonyítva.

A szalma megmunkálásáról, fonásáról, szalmakalap készítéséről és az énekes-táncos kedvéről évszázadok óta híres e falu. Bartók Béla a század elején többször is megfordult itt. 1914-ben 40 népdalt vett fonográfra. Persze, gazdag dal- és tánchagyománnyal rendelkező falu még sok van, de évtizedek óta működő népi együttest vagy akárcsak dalárdát kevésnek sikerült alapítania és fenntartania. Az együttesnek a mindig mókás kedvű Anti bácsival volt szerencséje. Balla Antal (1926 – 2008) élete és neve egybeforrt szülőfaluja, Jobbágytelke nevével, sorsával. Látogatható a Falumúzeum és Anti bácsi tájháza, s a kézművesek is készségesen mutatják meg, magyarázzák el a szalmakalap készítésének csínját-bínját.

Közel negyedszázada július közepén évente itt rendezik meg a Marosszéki Népzene és Néptánctábort.

• Neves szülötte a falunak, akiről iskoláját is elnevezték: Petres Kálmán (1887- Párizs, 1927) költő, közíró, szerkesztő.

Visszatérve a főútra, nemsokára Nyárádszentmárton unitárius templomának zömök tornyát fedezhetjük fel. A templom, mely mellett elhaladunk, 1270 körül épült. Egyenes záródású szentélyével páratlan a Székelyföldön. A karzatán megőrzött felirat szerint a török úgy feldúlta és felégette a templomot, hogy annak csak falai maradtak meg. A pusztításra az 1661-es Ali-pasa féle hadjárat idején került sor. Ezt követően a templomot újraépítették. Festett kazettás famennyezete 1667-ből való, a szószékkoronája a paraszti reneszánsz legszebb ékessége. A bejárat melletti szégyenkő ma is figyelmeztető jel a közösségi normák ellen vétőknek.

A közeli Búzaháza szomszédságában van a Nyárádmente védett növényekben egyik leggazdagabb területe, ahol többek között mocsári kockás liliomot (Fritillaria meleagris), tavaszi tőzikét (Leucojum vernum), csillagos nárciszt (Narcissus angustifolius) és mocsári kardvirágot (Gladiopalustris) találunk.

A Nyárádmente középső szakaszán a Nagy- és Kis-Nyárád találkozásánál, 350 méter tengerszint feletti magasságban találjuk Nyárádszeredát, a hajdani Marosszék egykori székvárosát. Mezőváros volt, városi rangját 2003-ban kapta vissza. A Nyárád-mente legjelentősebb közigazgatási, gazdasági, kereskedelmi, kulturális központja volt és maradt. Nevezték Marosszeredának, Szegény-Szeredának is. Több látnivaló is van a városkában. Íme a jelentősebbek:

– a szentannai református templom, mely 13-14. századi, Hunyadi János az 1442. évi marosszentimrei győzelme emlékére átépíttetett és kibővíttetett, és a mellette levő kilenc lábon nyugvó faharangláb 1631-ból.

– Deák Farkas (1832-1888) 1848-as forradalmár szobra a főtéren és síremléke az andrásfalvi temetőben. Deák Farkas történész, publicista, több tudományos társaság és közművelődési egyesület tevékeny tagja, akadémikus, a népek szabadságát sürgető közéleti személyiség volt. Időszerű ma is őt idézni: „… a nemzetiség eszméje azt jelenti, hogy mindenik a maga sajátságait őrzi és megtartja anélkül, hogy távolról is eszökbe jutna azt egymásra erőszakolni”.

Amire igazán büszkék vagyunk, hogy eleink itt választották 1605. február 21-én Erdély fejedelmévé Bocskai Istvánt. Fejedelmünk mondása örökérvényű:  „… minden birodalomnak legnagyobb erőssége az egyesség, és az Isten áldása is az egymást szeretőkön terjed bővebben”.

Bocskai István (1605 – 1606) erdélyi fejedelem mellszobra (Horváth Géza munkája)  a bécsi béke 300. évfordulójára készült, és a történelem viharait átvészelve harmadszori leleplezés után (1906, 1940, 1997) áll a református templom előtti talapzaton, a millenniumi hársfa közelében.

E kisvárosban 1606 óta évente négy nagyvásárt tartanak. Leghíresebb az augusztus 1-jei, amikor újabban a városnapokat is ünnepeljük. Kós Károly írja: „A nyárádszeredai vásár mégoly futólagos meglátogatása is áttekintést nyújthat a környék többnyire sovány határú falvai népének életrevalóságáról, iparkodásáról, mellyel a helyi szerény adottságok kihasználásával saját erejéből viszonylag magas életszínvonalat biztosított magának”. Balázs Dénes szerint: „A piaci látogatás olykor felér egy terjedelmes földrajzi tanulmánnyal. A piacokra vitt termékek és termények elárulják: mit termesztenek azon a vidéken, miből és hogyan él a lakosság, sőt következtetéseket vonhatunk le a gazdasági élet egészének fejlettségéről is”.

• Itt született Huszár Lajos (1906 – Budapest, 1987) nemzetközi hírű magyar numizmatikus, régész, a művészettörténeti tudomány doktora. Gyöngyösön Huszár Lajos Éremtár nyílt, melynek anyaga felöleli a magyar államiság teljes történetét.

A szomszédos községközpontban, Nyárádgálfalván látható az a ház, melyben Szentiváni Mihály született. Ma a község polgármesteri hivatalának ad otthont. Szentiváni Mihály (1813-1842) költő, író, szerkesztő, publicista, politikus. Ő volt „Erdély Petőfije”, a korszak egyik jelentős írói egyénisége. Krizával együtt alapították és szerkesztették az 1840-es évek Remény c. irodalmi almanachját. Politikai munkáiból megemlíthetjük az Erdélynek Magyarországgal való uniójáról írt jeles értekezletét. Szobra a róla elnevezett iskola előtt áll.

Gálfalvával szinte egybeépült NYÁRÁDSZENTLÁSZLÓ, „a Nyárád mentinek legszebben, legfestőibben fekvő faluja” (Orbán Balázs). Nevezetessége a falu keleti részén, kis dombon álló műemléktemplom, mely az 1400-as évek elején épült. A templomot Szent László magyar király tiszteletére szentelték fel. Azt regélik, hogy valaha László király eme dombon ütött tanyát egy vadászat alkalmával, és úgy megtetszett neki a környék, hogy nyomban monostort alapított ezen a helyen. Nemrégiben lelkes régészek tárták fel a templom alapzatát, hogy kiderüljön: valóban háromhajós monostor volt egykoron e helyen, így Erdély talán negyedik legrégebbi templomának számít. A szentély 15. századból való freskóinak is nagy részét feltárták már…

Nos, ha megpihentünk „fordítsuk meg kocsink rúdját”, és Nyárádszeredán keresztül folytassuk utazásunkat a Kis-Nyárád-mentén, hol a Bekecs felé haladva apró falvakkal behintett, tündéri szép völgyek hívogatnak, csalogatnak.

Székelybere központjában, Árpád fejedelem mellszobránál (Gyarmathy János alkotása) térjünk BEREKERESZTÚR felé. Itt áll a Nyárád-mente egyik legrégibb épen maradt temploma, a valamikor legszebben szóló haranggal. A gótikus stílusban, 1385-ben épült református templom korabeli falfelirata történelmi eseményeket (pl. 1566 – a szigeti veszedelem, 1543 – sáskajárás, 1551 – Izabella látogatása, 1554 – döghalál Erdélyben) idéz. Rovásfeliratainak nagy részét a szakértő Ráduly János néprajzosnak sikerült megfejtenie (pl. a pallérok nevét). Mint tudjuk Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedésével a latin ábécét is. Ám a latin írás csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, az ősi rovásírás még évszázadokig fennmaradt a köznép körében, főképp vidéken.

E kitérő után a Bekecset átszelő főúton érünk vissza a Sóvidékre, Sóváradon keresztül Szovátára.

Remélem, a kedves olvasó érdeklődését felcsigáztam e kis hon rövid ismertetőjével. Hiszem, ki egyszer ide ellátogat, még visszatér. Az itthoniakat pedig a költővel biztatom:

„Te csak maradj… Ó, nézd e kék eget:
a csillagok hol ilyen fényesek?
Miénk e föld, e szent kőrengeteg,
komor bölcsője hangtalan daloknak,
e bús erdők, fehércsuklyás hegyek.
S a csillagok sehol így nem ragyognak.”

(Jánosházy György)

Suba Gyöngyi,
Nyárádszereda

• 

• 

•