12. Áprily Lajos-túra

„Régi vasárnap, régi nyáron
patak s idő hová szaladt?
Hová repült a légi álom
Rapsonnénál a vár alatt?
Hová repült a várba hangzó,
templomba hívó gingalang?”

Áprily Lajos: Álom a vár alatt

Rapsonné várát Szovátáról a Juhod-pataka mentén vezető turistaúton lehet megközelíteni, Ilyésmezőn keresztül. A Hideg-Juhod és a Szilas-patak összefolyása, valamint Kápolnás-mező felett emelkedik egy csodálatos andezit sziklatömb, ezen találjuk a hajdani vár nyomait. Az ásatások során előkerült falmaradványok, várromok bizonyitják, hogy létező vár volt, tagja annak a védelmi rendszernek, amelyhez Firtos, Tartód, Budvár, Vityál, Csombod, Maka, valamint Vármezőn a Nyárád két ága fölötti hegyen álló vár tartozott. E várakat az Árpád-korban építették, valószínűleg a tatárjárások idején szolgáltak a környék lakosságának menedékéül, eredetük, történetük ismeretlen, az ásatások során előkerült leletanyag alapján XII-XIII. századinak tartják őket. A sóvidéki nép a vár építésének és lakójának, Rapsonnénak a történeteit szép mondákban örökítette meg, amelyeknek több változata ismert.

A vár alatti Kápolnás-mezőn Rapsonné rózsájában gyönyörködhetünk, amely tulajdonképpen a zergeboglár (Troillus europeus), a boglárfélékkel rokon maradványnövény. Székelyföldön egyedül Parajdon nevezik így ezt a virágot. Országosan védett növény.

A sziklacsoport alatt található Áprily-kútja, ahol pihenőt tartunk. Akik megfelelő erőnlétben vannak innen bevállalhatnak egy körülbelül órányi kitérőt meredeken fel az egykori vár maradványaihoz, míg a csoport másik része megvár az Áprily-forrás alatti hangulatos réten. A várat benőtte az erdő, ezért onnan kilátást hiába remélünk a lombozat közül, viszont részben kárpótolja ezt a szomszédos szikla, ahonnan nyugati, délnyugati irányban a Kis-Küküllő völgyére, a Sóvidéki-medencére és a Bekecsre láthatunk. Várlátogatást és pihenést követően a Bódé-tetőn keresztül elérkezünk a Bucsini műútra és autóbuszunkkal leutazunk Parajd központjába, ahol az Áprily Lajos emlékház található. Az emlékházat 1993-ban Csíki Zoltán építette és ő gyűjtötte az ott található emléktárgyakat is. Áprily Lajos (Jékely, 1887-1967) Brassóban született, de gyermekkorát Parajdon töltötte. Az Erdélyi Kárpát Egyesület egykori pártoló tagja az erdélyi táj megéneklője volt. Verseiben a tájleírás egy fontos üzenő eszköz volt, allégóriák, metafórák és szimbólumok fejezik ki gondolatait és lelki világát. Életviteléhez tartozott a kirándulás, szülőföldjének szeretete meghatározta a hazai táj központi helyét költészetében. Egyik legszebb költeménye az ,,Ének a Kis-Küküllőhöz’’, ebben a költő Parajd vidékének fő folyóját a Kis-Küküllőt ,,suhogó zenének’’ hallja. A Kis-Küküllőbe ömlik Parajd alatt a Szilas patak vízével gyarapodó Juhod is. A Vágy című versében írja ,,Elindulok és odamegyek tavasszal ahol a Juhod megnő a Szilassal’’. A Parajd iránti nosztalgia végigkísérte a költő életét: ,,Életútam írányát a parajdi gyermekévek határozták meg’’- vélekedett.

Parajd község fő vonzóereje a Sóbánya, de a látványosságok közé soroljuk a Sóhát-Sószorost is. Ez utóbbi valamikor az őstőrténeti korban, a miócén-pliocén földtörténeti korszakban alakult, a neotechtonikai mozgásoknak köszönhetően. Ekkor alakult ki a Sókarsztos domborzat. A Sószoros lényegében a Korond patak szurdokvölgye, itt a patak átvágta a Sóhegyet és a felszínre került Sósziklák hófehér csipkéket hagytak maguk útán. A Sóháton főleg dolinák, víznyelők teszik változatossá a tájat, ezzel szemben a Sószorosban ahol a só kibujik az agyagréteg alól, éles lándzsahegyszerű tüskék, karrformák csípkéjének látványa fogadja a látogatót. A Sóhát-Sószoros geológiai, természetvédelmi terület 60 hektáron terül el, 476 méter tengerszínt feletti magasságban található változatos domborzati formáival. A természetvédelmi terület körbejárása, az időjárás és az emberi kéz által létrehozott formák megfigyelése, csodálatos élményt nyújt az odalátogatóknak.

Rapsonné asszony, hogy sziklavárából táltos lovaival a tordai templomba kényelmesebben ellátogathasson, két hegy aranyért meg egy völgy ezüstért utat építtetett az ördöggel. Mikor fizetésre került a sor, a tündérasszony kijátszotta az ördögöt, melleire helyezett egy-egy aranyat, közéjük pedig egy ezüstöt, és így szólt: „Íme a fizetség…”. A pórul járt ördög nagyon felmérgelődött és dühében szétrombolta a bűvös utat. Azóta ilyen töredezett a Torda felé vezető út…

Rapsonné legendája

(László Zoltán, Péter Alfonz László)