4. Firtos-túra

A Görgényi-havasok és a Hargita hegylábait alkotó hosszan elnyúló platóvidéket csak néhány nagyobb folyó völgye töri meg. E platóvidék része a Sóvidék határát képező gerincvonulat, olyan legendás magaslatokkal és erdős sziklaképződményekkel, mint a Firtos-tető, Firtos vára, Fias-tető, Küsmöd-kő, valamint Siklód-kő. Ennek végigjárására invitáljuk a kedves érdeklődőt, túránkat a Sóvidéket lezáró Kalonda-tetőtől nyugatra meghúzódó Székelypálfalváról kezdve és a Siklódkő déli oldalán megbúvó Siklódon fejezve be.

Amint túránk során számtalan jó kilátást biztosító magaslatot keresztezünk, útvonalunk keleti és északi oldalán, a Korond és Kis-Küküllő völgyében a Sóvidék jól ismert és rendkívül népszerű településeit, Korondot, Felső- és Alsósófalvát, Parajdot és Szovátát találjuk. A gerincút déli és nyugati felén, főutaktól távol eső völgyekben fekvő, úgynevezett „hegyre szúrt” falvakra láthatunk, melyekről Orbán Balázs a következőket jegyezte le: „Egy fiait osztoztató atya a Firtosról leindulva monda fiainak: „itt „Énlakom”, ez lett Énlaka, tovább haladva mondá nagyobb fiának „e tied”, e lett Etéd, ismét odább haladva mondá második fiának: itt neked e „kis mod”, e lett Küsmöd. Itt letelepedvén harmadik fia nyugtalankodva kérdé, hogy ő hol telepedik „neked is” szolok ma, a helyre mutatva, hol Szolokma épült, haza mentében pedig kérdi legkisebb fiát, hogy hát nem békétlenkedik-e? Adj, ha akarsz atyám, mond ez, s övé lett a gyönyörűen felvő Atyha.”

A Szilas-tető alatt, a Gada völgyében épült Pálfalváról Firtosváraljára vezető kövezett út egyik kanyarulatában talajút tér fel jobbra egyenesen a közeli gerincélet célozva meg. Ezen indulunk el, majd felérve balra fordulunk rajta, a közelinek látszó Firtos-tető irányába. Eligazodásunkat a Korondot körüljáró kerékpárút piros „C” jelzései segítik, a fokozatosan felfele hullámzó széles szekérúton. Az erdőfoltok közül tiszta időben a Görgényi-havasok és a Hargita bércei által keretezett udvarhelyszéki tájat csodálhatjuk köröskörül. Egy kaptatót követően szinte észrevétlenül érünk fel az 1060 méter magas Firtos-tető fák között, lombok rejtekében turistajelzéssel ékeskedő sziklájához, amely mellett ma már annélkül mehet el az arra járó, hogy tudomást szerezne létezéséről. Bokrokkal szegélyezett úton jutunk a Firtos nyeregbe, ahol egy részben feltárt XVIII. századi kápolna északnyugatra néző, félköríves szentélyének nyomait találjuk, közvetlenül a továbbvezető út szomszédságában. Itt Orbán Balázs szerint Szent János kápolna állt egykor. Mielőtt leereszkednénk innen teszünk egy kitérőt a hegy északnyugati magaslatára, ahol a Firtos várának maradványait szemlélhetjük meg. Ez a vár Magyarország Árpád kori határvádő rendszerének része volt, ahogy a vidék korabeli hasonló várai, mint például a Budvár, Tartód vára, Rapsonné vára, stb.

A nagyjából ovális alakú vár mintegy két méter vastagságú falainak maradéka mára betemetődött, mindössze egy – az 1950-es években kezdődő kutatások nyomán felszínre került, andezittömbökből mészhabarccsal rakott – rész látható, a délkeleti oldalon. A vár területén XIII. század végi félköríves apszisú templom maradványaira, valamint későbbi épületek nyomaira bukkantak. A Firtos vára első okleveles említése 1459-ből maradt fenn. Területén a XVIII. században minorita kolostor állt, ami a rend elköltözése után, a XIX. század során pusztulásnak indult.

A ma már alig felfedezhető várhoz legendák szövődnek, ezért álljon itt a Firtos lova legendája: „Lakott Firtos várában egy szépséges tündérkisasszony. Ez a tündérkisasszony megszeretett egy szegény, dali legényt, de a tündértörvény olyan volt, hogy nem találkozhattak egymással szívük szerint, mindig éjnek idején kerültek össze a tündérkert fillegoriájában. A legény minden áldott este fellovagolt a meredek sziklán, a tündérkisasszony pedig kiállt a vár fokára, megfogta a legény kezét, s úgy segítette föl magához. Egy este megint várja a szegény legényt a tündérkisasszony. Jő a legény, vágtat felfelé nagy bátran, s mikor a vár fokához ér, nyújtja a kezét a tündérkisasszony felé. De ebbe’ a szempillantásban megsíklik a ló, a legény magával rántja a tündérkisasszonyt, s a mélységbe zuhantak. A ló pedig fennakadt a szikla oldalán, odatapadt, s azonmódulag kővé változott. Még most is rajta van a nyereg és a kantár. Ezt a lovat a tündérkisasszony ajándékozta volt a legénynek, s azért hívták Firtos lovának. De aztán a ló nem is hiába, hogy tündér lova volt, mert most is az ő színeváltozása után jár az idő. Mikor ennek a kőnek fehér a színe, meleg napok jönnek, mikor pedig színében megsötétedik, hosszú eső lesz utána.”

Firtos lova legendája

A várat magunk mögött hagyva a hegy nyugati oldalán ereszkedünk, eleinte meglehetősen meredeken, aztán jobboldalt az erdő lombja között feltűnik a Firtos szinte függőleges sziklás oldala. Elhaladunk egy forrás mellett is, majd utunk kikanyarog az erdőből. A nyílt terepen rálátunk túránk következő szakaszára, ahol a talajút fokozatosan lejt a vidék legmagasabban fekvő falujáig, a „nyeregben ülő”, színkatolikus Atyháig (700-750 méter). A Korond- és Küsmöd-patakok vízválasztóján épült településről a nemrég felújított templom mellett vezető utcán kapaszkodunk ki, a Mária-zarándokút Atyhát Parajddal összekötő vonalának jelzései mentén. Jobbra kanyarodva felérünk a széles kilátást biztosító gerincútra, melyen hamarosan a falu fölött magasló Fias-tetőre (823 méter) jutunk ki. Itt, a 2006-ban kialakított, turulmadarat utánzó pihenőhelyen ebédszünetet tartunk. Innen visszatekinthetünk a mögöttünk maradó Firtos hegyére, de az előttünk álló gerincútra is, melyet a Küsmöd-kő erdős, valamint a Siklód-kő erdős-sziklás magaslatai ékítenek, s ezek mögül még a Bekecs is feltűnik.

A Fias-tetőről a gerincélen haladő keréknyomok mentén folytatjuk utunkat, míg egy helyen a nyomvonal jobbra kanyarodva ereszkedni kezd. Itt továbbra is a gerincen maradunk és hamarosan bejutunk az erdőbe, mely a Küsmöd-kő (991 méter) kettös csúcsát övezi. A tőlünk balra eső oldalon andezit sziklaperem húzódik végig az erdőben, amely a Siklód-kő hasonlóan sziklás délkeleti felével együtt egy hajdani vulkáni kaldera részét képezik. Elhaladunk egy kilátó mellett is, ahol az említett sziklafal kiugró szirtjéről a két Küküllő közötti mellékvölgyek bevezetőben már említett falvait, valamint a Siklód-kő déli oldalán épült Siklódot láthatjuk. A kilátó után meredeken ereszkedve beláthatunk a sziklafal alá is, amelyről nemsokkal azelőtt szemlélődtünk, majd miután kiérünk az erdőből jobbról hamarosan csatlakozik hozzánk a korábban völgynek indult talajút. Ez úgy látszik csupán a Küsmöd-kő magaslatait kerülte ki, hogy innen a legelőket keresztezve továbbvezessen minket a Siklód-kő csúcsát övező erdő felé. Ebből az irányból messziről láthatóak a Siklód-kő sziklái is.

Az erdőszélen sárga keresztjelzést találunk, melyet követve az említett sziklák fölött megyünk végig és felérünk a Siklód-kő (1025 méter) „csúcsára” is. Azért az idézőjel, mert valójában az egész egy meredek oldalakkal övezett viszonylag lapos tető. A táblától visszafordulunk, majd egy kevésbé meredek oldalon déli irányba kezdünk ereszkedni egy jelzetlen csapáson, míg egy helyen hirtelen ismét balra fordulva átvágunk egy lapos erdős részen és kijutunk a távolról már látott sziklák alá, a mezőre. Alkalmunk nyílik megcsodálni az impozáns sziklákat egy másik perspektívából is, ha pedig behatolunk a fák között a fal tövéig, láthatjuk, hogy hasadékokat rejt a lombozat, alatta pedig piciny forrás fakad.

A sziklák alól ismét dél felé indulunk tovább egy alig látható ösvényen, ami a tetőt övező erdőt követi, majd fokozatosan szekérúttá szélesülve átvág a mezőn, keresztezi a sziklafal alatt eredő patakot és levezet Siklódra. Ez a vidék egyik csendes kis „hegyre szúrt” faluja, ahol előbb áthaladunk a Szent István téren, majd a keskeny utca lekanyarog a központba, a világháborúk áldozatainak emlékművénél várakozó autóbuszunkhoz.

Szükséges felszerelés: túrabakancs, esőköpeny, élelem és egy napra való ivóvíz. (Kocsis András)