18. Fotós-túra

“Bekecs alatt Nyárádtere” vagy “Kiöntött a Kis-Küküllő” is lehetne a túra mottója, hiszen a fotós lencséjére várnak a vadregényes tájban megbúvó, ősiségüket őrző székely falvak: Székelyabod, Nyárádszentimre és Torboszló. Utunk során “kalauzunk” gyakran Orbán Balázs lesz.

Székelyabod a Kis-Küküllő völgyében egy rangos községnek, Makfalvának, egyik falva. A legendárium szerint a falu neve az Aba ősmagyar névből származik, első említése Abod néven 1567-ben történik. Mai neve, Székelyabod, 1899-ben jelenik meg, utalva egykori szabad székely jellegére. A falu az Abodi patak völgyében, festői környezetben található, de népi építészete, érdekes parasztházai révén is lehet jó fotós téma. Református temploma 1745-ben épült, mellette áll az 1952-beli fa harangláb. 

A túra során utunk a Kis-Küküllő völgyéből a vízválasztón át a Kis-Nyárád völgyébe vezet: a Bekecsaljára. A Kis-Nyárád bal oldali mellékvölgyében fekszik Nyárádszentimre, ugyancsak csodálatos környezetben. Neve 1332-ben Sancto Emerico néven jelenik meg, majd 1602-től lesz Szent Imre. Orbán Balázs csodálattal ír 13. századi templomáról. A „gót idomú műemlék” kazettás mennyezetén még olvashatta az 1676-os évszámot. Az 1785-ben épített szoknyás harangláb elmés szerkezettel nyitható, két harangja közül az egyik repedt, de ötletesen megoldott a megszólaltatása. Szomorú emlék, hogy az 1661-beli tatárjárás idején a falai közt menedéket remélő hívekre rágyújtották a templomot. Az 1940-es évek renoválása alkalmával tárták fel a csontokat. A templom a reformáció után a reformátusoké lett, az utóbbi években átfogó felújítás nyomán megszépült. 2007-ben, Szent Imre születésének 1000. évfordulóján, szobrot állítottak a helység névadójának.

A falu büszkesége, a református gyülekezeti ház, 2018 novemberében leégett. Újjáépítéséhez minden segítség elkel. A falumúzeum Kelemen Margit nyugalmazott tanárnő munkáját dicséri. A múltidézés mellett a modernitást képviseli Jean, a tanárnő férje, aki szülővárosára, Brüsszelre emlékezteti az odalátogatót. Így találkoznak különböző világok.

Torboszló, az erdőkoszorúzta völgykatlan faluja, legendákról mesél: szabadságról,  helytállásról, ősökről. Környéke, helynevei is ősiséget sugallnak. Nyárádszentimréről a Vaszkaló “hegyén” megyünk át. A Nyíras-erdejének használatáért Székelyaboddal egyezkedett, amint ez az 1601. széki gyűlés jegyzőkönyvéből kiderül. Orbán Balázs említi a Kevereg nevet: azon a helyen lázadt fel a nép a nemesek ellen. A régiek mesélték, hogy a falu határában van elásva Gábor Áron egyik ágyúja és puskák. A falu temetője őrzi a 1848-as szabadságharc hőseinek emlékét, köztük a Berecki Sándorét is. Az 1676-os lustrán 15 lófő képviselte a falut, méltó követőik a székely kopjások: egyedi csapat a falu fiatal legényeiből. Érdekes a falu régi neve: Égszín, melynek említése 1567-ből való. Torboszlóként 1575-ben jegyezték először. Református temploma 1837-38-ban épült, a fa harangláb 1827-ben. A falu híres a pirosbélű diójáról, a “szilágyi szilváról”, s főleg a nehéz körülmények közt is helytálló embereiről.

Ha lesz kedv és erő, érdemes fényképeznivaló témák után keresgélni, lencsevégre kerülhetnek régi sírkövek, vízben tükröződő fák, vad ösvények, ritka mesterségek tudóinak munkái, s talán a pihenő, sütögető vidám társak. S persze lehet gyógynövényekkel ismerkedni, vagy énekeket tanulni. (Kerekes Ibolya)